itt van mostTelepüléstörténet

Településtörténet


Szerző: admin
2008. szeptember. 29.

Dusnok Solt és Bodrog vármegyék között terült el, a 16. században közepes méretű falunak számított. A mai Lenes erdőben, a falu középkori helyén néhány magyar és katolikus délszláv (rác) család talált magának menedéket.

A község etnikai összetétele az első összeírások névanyaga alapján fele-fele arányban lehetett rác és magyar, 1730-ban az egyensúly megbillent a szláv nevek javára. Az utóbbi években rohamosan változott az arány: a dusnoki szláv eredetű lakosok 95-98 %- a magyar anyanyelvűnek vallja magát. Beszélt nyelvük nagyon messze került a horvát nyelvtől, főleg az irodalmi nyelvtől, amelyet az általános iskolában ma is tanítanak.

A dusnokiak rácnak mondják magukat, a faluban ezzel kapcsolatban nincs is megosztottság. Hagyományaikban, kultúrájukban ezt a rokonságot keresik.

Dusnok szláv eredetű helységnév, a dusenik szó magyarosodott alakja, jelentése lélekváltó. Olyan szolgálatot, szolgákat jelent, akiket a meghalt földesúr még életében vagy végrendeletében szabadon bocsátott, illetve szolgául más egyházi javadalmaknak ajándékozott azzal a kikötéssel, hogy halálának évfordulóján lelki üdvösségéért gyászmisét mondjanak, és halotti tort rendezzenek.

A falu nyugati részén terül el Elegyurpuszta, Hallerpuszta és Budzsak. A puszta mögött hatalmas erdő húzódik le a Dunáig, melyet Lenesnek neveznek.

A falu keleti részén van Papföld, Baja felé pedig Borsoshátpuszta és Izsákpuszta terül el.
Dusnok jelenleg 3441 lelket számlál. A lakosok római katolikus vallásúak. Csak egy templom van a községben. A falunak van egy gyülekezete imaházzal, ahová a nazarénusok járnak. A településnek nagyon kis hányada gyakorolja ezt a vallást, csupán 5-6 családról van szó.

 
Vissza az előző oldalra

Keresés